Leírás
Kováts Kriszta - Gallai Péter: A híd felé
Dalszöveg:
Ahogy indultál a híd felé, hogy a villamosra szállj,
Ahogy elbúcsúztál hirtelen, és én nem szóltam, hogy várj.
Ez az emlék néha visszajön, ez az emlék néha fáj
Ahogy indultál a híd felé, és én nem szóltam, hogy várj.
Persze nem hittem, hogy szólni kell, aki indul, menjen el.
Refr:
Látom tétován mész a híd felé a ködben,
S hogy a villamos visz a hídon át
Látom, nem jössz többé és látom közben
Azt az el nem múló éjszakát.
Hiszen azt mondtad, hogy jobb nekem, mert úgyis véget ér,
És közben fogtad a sálamat, mert kapaszkodik, aki fél.
Hiszen azt is mondtad, jó vagyok és hogy mégsem jó a jó,
Végül elmosolyodtál, azt hiszem, ahhoz úgysem kell a szó.
És én nem hittem, hogy szólni kell, aki indul, menjen el.
Refr. Közzene Refr 2x (másodjára az utolsó sor: azt a soha nem múló éjszakát)
|
